Lesz olyan, hogy mindig minden jó?

Azt láttam, hogy nem vagyok kibékülve a munkahelyemmel és nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy mi minden rossz a munkahelyemen. Vagy épp nem volt jó a párkapcsolatom és jó sokat rágódtam azon, hogy nem vagyok boldog. Sokszor végig tudtam futtatni ugyanazt a programot, mindig zsákutcába kergetve magamat.

Visszanézve, ma már tudom, hogy ezt hívjuk kérődző megküzdési stratégiának. A stresszel való megküzdésnek vannak érzelemközpontú megközelítési módjai, ezek közül az egyik a kérődző stratégia, ami épp azt jelenti, amit a neve sugall. Aki ezt a megküzdési módot választja, az ugyanazokat a gondolatokat pörgeti magában végig újra és újra. Ennek persze az lesz az eredménye, hogy szeparálódik.

Ugyan ezen a ponton dönthetnék úgy, hogy ez a cikk a stresszel való megküzdés lehetséges stratégiáiról fog szólni, de erre inkább majd visszatérek egy következő írásban. Itt most csak ideteszek egy gondolatébresztő képet a lehetséges megküzdési stratégiák fő típusairól.

Hiszen az eredeti szándékom az volt, hogy arról írjak, lesz e olyan, hogy mindig minden jó. Én magam is azt vártam egykor és a klienseim is gyakran mondják, hogy azt az idilli állapotot várják, amikor minden jó.

Mit jelent a minden? Az egyszerűség kedvéért én most négy területre osztom az életünket.

• Kapcsolatok
• Életfeladatok, munka
• Testi-lelki egészség
• Pénzügyi helyzet

Először Hörömpő Andrea Lélekmozaikok c. könyvében találkoztam ezzel a felosztással, azóta is gyakran alkalmazom ezt a modellt, legyen szó akár a saját, akár mások életéről.

Ha minden jó, akkor ez mind rendben kell, hogy legyen tökéletesen? Legyen szuper munkám, csodás kapcsolatom mindenkivel, kicsattanó egészségem és anyagi jóllétben éljek. Én sokáig ezt hittem. Ma meg már azt hiszem, hogy az egy áldott állapot, amikor minden életterületen minden rendben van.

Amikor én a hiányokra koncentráltam, tehát például arra, hogy mi az, ami nem jó a munkámban, akkor észre sem vettem, hogy egészséges vagyok, hogy csodás gyerekeim vannak, hogy élek egy házban, amit imádok, hogy pénzügyileg, ami kell, az megvan. Akkor elsősorban azt láttam, hogy túlterhelt vagyok, stresszes a munkám, éjjel-nappal dolgozom, mégsem becsülnek meg.

Aztán valami megváltozott. Nem egyik pillanatról a másikra, hanem a tudatosságom építésének köszönhetően. Arra azonban mégis emlékszem, hogy volt az életemnek egy nagyon kritikus időszaka, amikor bizony elég volt valami apróság ahhoz, hogy összezuhanjak.
Azonban ekkor is tudtam, hogy felelős vagyok az életemért és a gyerekeim életéért. Ebben az időszakban, amikor valami rossz dolog történt, és én azonnal elkezdtem látni, hogy itt a világ vége, egy kérdést tettem fel magamnak: Mi van a jelenben? Ezt a kérdést meg is válaszoltam. A válaszom általában az volt, hogy most történt ez a rossz dolog (pl. összetörtem az autót), valóban, de a gyerekeim szeretnek és én szeretem őket, az anyagi helyzetem stabil, vannak körülöttem engem szerető és támogató emberek, van munkám….

Szóval az aktuális rossz helyett elkezdtem arra vinni a fókuszom, ami jó, ami működik, ami megvan. A saját reflektoromat az életem akadozó területéről a jól működőre, a stabilitást adóra irányítottam.

Ennek a folyamatnak, a tudatosságom építésének az eredménye az lett, hogy ma már tudom ugyan, hogy mi az, amin változtatni szeretnék, amin dolgozom, de közben mégiscsak azt látom elsősorban, hogy mi az, ami jó. Tudatosan veszem számba, mi minden működik számomra megfelelően, szerethetően az életemben.

Ha most éles szemmel, vájt füllel olvasol, a soraim között látod, hallod azt is, hogy átalakult a stresszel való megküzdési stratégiám, ma sokkal inkább a pozitív viselkedéses stratégiák kerültek az életemben előtérbe.

Már nem azon kesergek, hogy mi nem stimmel a munkámban, hanem aktívan dolgozom azon, hogy minél inkább az életfeladatomnak éljek. Az egészségügyi problémáim sem úgy szűntek meg, hogy vártam a csodát, hanem úgy, hogy figyelek az étkezésemre és a napi mozgásra. Teszek a kapcsolataim jóságáért, a gyerekeimmel és a párommal való harmonikus viszonyért. És élvezem ennek a tudatosságnak a gyümölcsét.

Nem, nem magamat akarom sztárolni, sokkal inkább azt kihangosítani, hogy ez nem mindig volt így és nem egyik pillanatról a másikra változott a szemléletem, hanem szép lassan, apránként.

És ma is van, ami nem jó. Naná, hogy van. Vannak rosszabb napjaim és sok-sok mindenen fogok még javítani. Ami változott az az, hogy a reklektorom fényét arra irányítom, ami jó. Nem dugom homokba a fejem, látom azt is, ami nem jó. Viszont az, hogy látom az életem csodás aspektusait, erőt és hitet ad ahhoz, hogy változtassak és tegyek a további fejlődésért.

Szóval szerintem nem az történik, hogy egyszer csak minden jó lesz, hanem az történik, hogy a gondolkodásod középpontjába az kerül, ami már működik, hogy nem a hiányt látod, hanem a fejlődési lehetőséget. Hiszen Te vagy az életed kovácsa. Te tehetsz azért, hogy olyan legyen az életed, amilyennek akarod.