Te tudsz még játszani?

Ezeket az énállapotokat mindannyian megéljük a mindennapok során és törekszünk is arra, hogy elsősorban felnőtt-én állapotban legyünk, hiszen ez jelenti a józan mérlegelést. Azonban van egy másik fontos énállapot, amit olyan jó megélni. Ez pedig a szabad gyereki-én állapota.

Maga a játékosság, a felszabadultság.

Volt idő, amikor azon kaptam magam, hogy sokkal, de sokkal kevesebbet vagyok ebben az állapotban, mint szeretnék, mint jól esne. Tudod, amikor megéled az önfeledtséget, a korlátlanságot, a felszabadult nevetést. Épp, mint amikor a kisgyerek játszik.

Azt hiszem apukám halála után szakadt meg valahol a kapcsolatom ezzel az énállapottal. Az igazság az, hogy amíg ő élt, nyugodtan lehettem kicsit gyerek, tuti biztos voltam ugyanis benne, hogy ő stabil pontként ott van, hozzá bármikor fordulhatok.

Aztán sokáig nem is tudatosult bennem, hogy mennyivel kevesebb az igazán önfeledt pillanat az életemben. Mígnem egyértelműen tükröt mutatott az élet.

Azóta minden pillanatot megbecsülök, amikor – persze csak utólag – leesik, hogy megint a szabad gyermeki-énem csillantotta meg magát. Melyek is ezek a pillanatok?

• A gyerekeimmel való játék, egy kis önfeledt bírkózás, a Balatonban egymásba kapaszkodva vonatozás, vagy ahogy belefeledkezek az önfeledt csacsogásukba és szájtátva hallgatom, micsoda lelkesedéssel mesélnek.
• A kutyák játékát elég csak néznem, hát valami csodálatos, vagy amikor leülök és hagyom, hogy belemásszanak az ölembe, vakargatom a pocakjukat és simogatom a kis cuki buksijukat.
• Önfeledten énekelni a kocsiban, miközben hangosan szól a zene, volt már, hogy annyira belefeledkeztem egy régi Neoton dalba, hogy elfelejtettem lekanyarodni, ahol kellett volna.
• És hát persze a szex…pedig az nem gyermeki, de mégis az egyik klasszikus, amiben igazán felszabadultak lehetünk.
• A legfontosabb pedig, amikor belefeledkezek az ölelésbe, a gyerekeim, a párom ölelésébe, amikor érzik ők is és én is, mennyire nagyon, mindenestül szeretem őket.

Azonban még mindig úgy érzem, több kellene ezekből a pillanatokból.

Épp ezért tettem egy elhatározást és erre hívlak téged is. Mégpedig azt, hogy próbálok egészséges mértékben teret engedni ennek a játékos, szabad gyermeki-én részemnek. Szívesen veszem, ha megosztod velem, te milyen tevékenységekben, pillanatokban éled meg ezt az igazi felszabadultságot.