Te tudatos vagy? Vagy már annyira rossz? És mi van a gyerekekkel?

Általános szabályt nyilván nem tudok mondani, de a hozzám fordulók esetében két okot látok, ami arra mozdítja őket, hogy segítséget kérjenek. Most kifejezetten nem a gyerekekről beszélek, hiszen ők nem maguk döntenek arról, hogy ifjúsági coachként felkeresnek engem. Rájuk majd visszatérek később.

Az egyik alapvető ok tehát, amiért a felnőtt klienseim megkeresnek, hogy rosszul érzik magukat az életükben vagy annak valamely területén. Olyan munkahelyi, családi, párkapcsolati problémájuk van, ami nehéz érzésekkel, feszültséggel tölti el őket, akár ennek már az egészségügyi következményei is elérték őket.

A másik indikátor a tudatosság, amikor a kliens meglátja, hogy az előtte álló helyzetben segítségre lesz szüksége vagy épp érzi, hogy ugyanabban a malomban őröl és önmaga nem tud továbblépni. Ilyenkor jön jól egy külső szem, aki más kérdéseket tesz fel, mint amit magunknak felteszünk, aki megláttatja velünk az eredményeinket, erősségeinket, amikre támaszkodni tudunk.

A jó hír az, hogy legyen is bármi az indikátor, egészen biztos, hogy a nehéz érzések is oldódni fognak és a kliens tudatossága is növekedni fog. Ehhez biztonságos, megtartó közeget nyújtok, hogy a legmélyebb érzésekhez is hozzáférhessen a hozzám forduló ügyfél. Miközben abszolút küldetésemnek érzem, hogy úgy támogassam az ügyfeleimet, hogy tudatosítsák erősségeiket, a saját felelősségüket az életükért. Hogy megérezzék saját erejüket.

Mikor fordulnak a gyerekek ifjúsági coachhoz?

Nyilván akkor, amikor a szülő úgy dönt. Van azonban két merőben különböző eset.

Az egyik eset, amikor a gyerek maga érzi magát rosszul és ugyan a szülő javaslatára, de mégis saját indíttatásból fordul coachhoz. Ilyenkor általában olyan konfliktushelyzetekben érintett a lurkó, amelyek megviselik őt lelkileg. Lehet ez iskolai konfliktus vagy családi probléma. Ezek a konfliktusok hatással vannak az önértékelésére, a viselkedésére, a teljesítményére és minden kapcsolatára.

A másik lehetséges út, amikor a szülő érzi elsősorban azt, hogy gond van a gyerek hozzáállásával, viselkedésével. Nem úgy tanul. Nehéz vele szót érteni. A szülő ilyenkor szeretne kézzel-lábbal segíteni, a gyakran konfliktusokkal terhelt szülő-gyerek viszony miatt nem találja az utat a gyerekhez. Tulajdonképpen a szülő az, aki hosszabb-rövidebb rábeszélés árán ráveszi a gyereket, hogy jöjjön el hozzám.
Ilyenkor az első ülésen általában „vizsgázom”. A gyerekek vagy meg is mondják, hogy „én ugyan nem akartam idejönni” vagy szimplán csak a viselkedésüket hatja át az ellenállás. Megnyugtatok mindenkit, ez egy-két ülésnél nem szokott tovább tartani. Amint a gyerek megtapasztalja, hogy én nem akarom őt megszerelni, sokkal inkább meglátni az erősségeit, értékeit és azokra építeni, máris partner lesz. Őszintén hiszem, hogy minden gyerek egy csoda és elég meglátni és megláttatni ennek a csodának egy apró szikráját, máris kezdhetünk építkezni.

Ezt követően, vagy az első esetben már az első perctől, a megoldásfókuszú coaching módszerekre támaszkodva, a jövőre fókuszálva dolgozunk, a hangsúlyt pedig arra a képességre helyezzük, amit a lurkó ki szeretne fejleszteni. Az eredmény pedig egy a saját erősségeivel és képességeivel, valamint felelősségével tisztában lévő gyerek vagy fiatal, aki minden szerepében megtalálja önmagával a harmóniát.

Összességében azt gondolom, hogy bármi is indukálja, hogy segítőhöz fordulunk, a lényeg, hogy teszünk magunkért. És ez tiszteletreméltó, becsülendő. Érdemes hát magunkat is elismerni, ha így lépünk előre.