Önismeret: az én mániám vagy inkább az én utam?

Önismeret: az én mániám vagy inkább az én utam?
2022.02.12.

Mindig odajutok, hogy a mély önismeret a titok nyitja. És tűnhet is úgy, hogy nálam mindig ez a vége, ez az én becsípődésem. Az, hogy megismered magad a kulcsa annak, hogy elfogadd és szeresd magad. Erre az alapra érdemes és lehet is építkezni.

Persze tudható, hogy nemcsak az én „mániám” ez, hanem sok-sok segítő szakemberé, akik szegről végről mindig arra bíztatnak, hogy lásd meg, fedezd fel hogyan is működsz, hogyan látod a világot és hogyan reagálsz a világból téged megérintő történésekre.

Annak oka, hogy én is mindig ott kötök ki, hogy az önismeret a kulcs, nagyon egyszerű. Az, hogy ez a saját tapasztalatom. Rengeteg időt töltöttem azzal, hogy megismerjem magamat és azt, ahogy reagálok a világra. Feltárjam az okokat, de ami ennél is fontosabb felismerjem, hogy mik azok a dolgok, amiken változtatni akarok.

Hogy is nézett ez ki nálam?

Indultam onnan, hogy bármi is történt velem, mindenért magamat hibáztattam. Éltem az életem, dolgoztam, gyereket neveltem, de minden percben azt éltem meg, hogy kevés vagyok. Igyekeztem hát még többet és többet kifacsarni magamból, hogy végre egyszer azt érezhessem tényleg jó vagyok. Alárendeltem magam másoknak, hagytam, hogy bántsanak, én magam is bántottam magam. Az érzéseimnek mások szemében nem volt létjogosultsága, elhittem, hogy velem van a baj. Közben pedig igyekeztem magam előtt is nagyon erősnek látszani.

Aztán elkezdtem tudatosan foglalkozni önmagammal és kicsit ránézni arra, hogyan is működöm, mi az, ami meghatározza ezt a működést és hogyan tudok ezen változtatni. Ehhez kellett egy olyan közeg, ahol jónak élhettem meg magam, ahol elfogadtak, ahol lehettem gyenge.

Ez egy fontos pont, hogy kell legalább egyvalaki, akinek a szemében jó vagy, aki minden körülmények között elfogad, aki jónak lát. Ez lehet a párod, az apukád vagy az anyukád, lehet egy segítő szakember, lehet egy csoport.

Az esetemben ez egy önismereti csoport volt. Innen is hatalmas ölelést küldök minden tagjának. (Nagyon hálás vagyok Nektek minden együtt töltött percért, minden közösen megélt élményért, de a leginkább azért, hogy veletek végre igazán jónak érezhettem magam.)

Ebben a csoportban kezdtem el őszintén magam felé fordulni. Előtte, közben és utána is rengeteget olvastam a témában, közben kutattam magam, figyeltem, hogy mi az, ami rólam, nekem szól. Lassan kezdett el tisztulni a kép.

Azt sem tagadom, hogy először nem jobb lett, hanem épphogy rosszabb. Egyszerűen azért, mert ráláttam már arra, mi az, amin egész biztosan változtatnom kell az életemben, hogy eljussak a vágyott harmóniáig. Esetemben is igaz volt az, hogy le kellett rombolni a meglévőt, hogy a helyére újat lehessen építeni.

Most visszanézve, nem is tudom, hogy várhattam magamtól, hogy a méltatlan, alárendelt kapcsolataimban boldog és szeretetteljes viszonyban legyek önmagammal. Azt is megtanultam magamról, hogy végtelenül sokáig vagyok képes fenntartani számomra kellemetlen helyzeteket, halogatom a végső döntést. Viszont amikor döntök, akkor már semmi sem tántorít el.

Az önismereti munka eredménye az is, hogy elkezdünk rálátni azokra a sémáinkra is, melyeket tudattalanul működtetünk. Sok időbe telt például, mire rájöttem, miért van az, hogy amikor meg kell magam védeni, pillanatok alatt képes vagyok összeomlani. Pedig felnőtt életemben „csak” szavakkal bántottak. Azonban az is elég volt ahhoz, hogy rendre elsírjam magam és kimeneküljek a helyzetből.

Felismerni ezt hatalmas lépés, de megállítani, majd lecserélni valami másra, még nagyobb.

Vagy amikor ráébredsz, hogy pont ugyanazt csinálod szülőként, amit nem szerettél gyerekként. Ekkor eldöntöd, hogy változtatsz, de jó sokszor kell nekifutni, hogy tényleg sikerüljön. Majd annak még többször, hogy az alapvető működésed is változzon.

Az én életem talán legnagyobb változása, hogy elkezdtem más szemmel nézni a világra és a negatívumok helyett a jóra, az örömtelire koncentrálni. Ez először nagyon kemény munka. Tudatosítani, hogy a francba, már megint arra figyelek, ami épp rossz. Miközben van ezer jó dolog az életemben. Aztán elkezdeni arra figyelni, hogy mi az, ami jó, de még visszahúz a régi működés. Az automatikus.  Míg az, hogy a jóra figyelek, közel sem az. Lassan válik normál működéssé az újfajta szemlélet.

Ráláttam tehát azokra a témákra, amin változtatni akarok. Meg tudtam fogalmazni, mi az, amin ugyan változtatni nem tudok, de ki tudom zárni az életemből. Közben pedig megismertem sok-sok értékemet. Ezek közül az egyik legértékesebb az az érzékenység, amivel a világot, magamat és igen, téged is érzékellek. Mint ahogy minden kliensemet vagy épp a szeretteimet. Őszinte odafigyeléssel és elfogadással.

Mindenkit bátorítok arra, hogy induljon el azon a rögös, buckás, rejtélyekkel teli úton, ami önmaga megismerésén át vezet a harmonikus életéhez. Ahogy ennek a blognak a mottója is mondja: „Az egyetlen út, melyen elindulni érdemes, befelé vezet.”

 

Vissza