Munkahelyváltás helyett inkább a főnök által okozott stressztől való megszabadulás
Tegye fel a kezét, akinek sosem volt még olyan főnöke, akitől olykor görcsbe rándult a gyomra. Kliensemnek is ez volt a problémája. A kapcsolódó stressztől szabadult meg az érzelmi stresszoldás által.
A 40-es éveiben járó férfi érkezik hozzám és elkezd mesélni arról, hogy feszült, ha be kell mennie a munkahelyére. Már gondolkodik a munkahely váltáson is, de sok szempontból ideális számára jelenlegi munkahelye, valójában inkább maradna. Elkezdjük körbejárni, mi is az, ami feszültté teszi a munkahelyi légkört. A kollegáival kifejezetten jó a viszonya, jól megtalálja velük a hangot. A céggel együtt dolgozó partnerekkel sincs különösebb gondja, vannak könnyebb és nehezebb ügyfelek, de ez mindenhol így van, mondja. A fizikai munkakörülményekkel ki van békülve. Sok mindenen lehetne persze javítani, de azért komolyabb problémát nem jelent számára. A munkaidő beosztással és a munkahelyre való bejutással sincs problémája. Igen ám, de a főnök sokszor szól hozzá ingerülten, számonkérően, már-már lealacsonyító módon.
Legalábbis ő így éli meg. A főnököt nyilván nincs joga bírálni, nem olyan a szervezet, amiben visszajelzést lehetne adni a felettesnek. Már az is jó, hogy valakivel – egy külső, pártatlan szakemberrel – beszélhet erről.
Sokfelé indulhatnánk a probléma kezelésével, eszembe jut az asszertivitás gyakorlása, ami segít abban, hogy higgadt, nyugodt, de határozott hangnemben érvényesítsük saját érdekeinket úgy, hogy közben tekintettel vagyunk a másik fél érdekeire is. Aztán persze ott vannak a tranzakcióanalízis során feltárható játszmák és az, hogy hogyan is kell az irányító szülőként kommunikáló főnök felnőtt énjét megszólítani.
Azonban tudom azt is, hogy kliensem addig nem fog tudni asszertívan kommunikálni, amíg úgy érzi védekeznie kell. Hiszen a főnöke által megütött hangnem feszültséggel tölti el, sokszor nem is az, amit mond a főnök, inkább az, ahogy mondja. Szóval tudom, hogy először oldani kell azt a stresszt, ami a főnökhöz kapcsolódik, hiszen olyan gyakran megélt helyzetről van szó, hogy már a puszta megjelenése is stresszreakciót okoz. „Görcsbe rándul a gyomrom”, mondja ügyfelem. Márpedig a munkahelyen azért elég gyakran futunk a főnökünkbe.
Kliensem azt a célt fogalmazza meg, hogy nyugodt, higgadt marad minden főnökével folytatott beszélgetésben. Vagyis nem kevesebbet tűz ki maga elé, minthogy nem engedi, hogy az eddig bántónak, sértőnek megélt hangnem negatívan hasson rá.
Ilyen helyzetben azért mindig tisztázom azt is a klienssel, hogy annak, ha a másik fél agresszíven kommunikál, szinte mindig az az oka, hogy valamilyen – általában még saját maga által sem tudatosított – félelem van a háttérben.
A velem szemben ülő úriemeber tovább mesél arról, hogy mit érez ezekben a helyzetekben. A számonkérő, konfrontatív hangnem bizony azt az érzést kelti benne, hogy valamit nem jól csinál, hogy vele van a baj, sőt, sejti azt is, hogy a főnöknek baja van vele. Ezt azonban gyorsan eloszlatja, hiszen látja, hogy közel sem csak neki szól ez a hangnem, minden férfi kollega ugyanezt éli át.
A wellness kineziológia széles körű eszköztárt kínál az érzelmi stresszoldásra. Az izomtesztelés során az derül ki, hogy szemkörzés melletti érzelmi stresszoldásra van szükség. Elvégezzük hát a stresszoldást, közben figyelem a szemét és azt, hogy mikor érkezünk el egy olyan állapotba, ahol már valószínűsíthető, hogy megszűnt a kapcsolódó stressz. Ekkor visszateszteljük a megfogalmazott célt és úgy találjuk megszűnt a témához kötődő stressz.
A kineziológia képzésen azt tanítják, hogy egy ügy kezelése 3-5 alkalmat igényel, de gyakran tapasztalom, amit tanárom is elmondott, hogy már egy alkalom után is jelentős javulás érezhető.
Ezt igazolja vissza kliensem is, aki pár nap múlva jelentkezik és elmondja, hogy teljes nyugalommal tudja kezelni a korábban olyan nagy feszültséget okozó helyzeteket.
Én pedig titkon abban bízom, hogy ez a nyugalom visszahat majd a főnök kommunikációjára is.