Minden nap mondj igent a párodra, a kapcsolatotokra

A valóságban már a boldogító igenig tartó út sem mindig olyan rózsaszín, de talán, amikor kimondjuk azt a bizonyos igent, még őszintén hisszük, hogy a mi kapcsolatunk más lesz, olyan igazán meghitt és bensőséges, beteljesült. Csakhogy sok esetben nincs erre mintánk. Vagyis nem úgy nővünk fel, hogy egy harmonikus kapcsolatot látunk magunk előtt példaként. Talán ez is közrejátszik abban, hogy a házasságkötés ideje annyira kitolódik.

Mit is látunk magunk előtt példaként? A szüleink, nagyszüleink házasságát, amit megkötöttek valamikor a 2. világháború és a rendszerváltás között, egy igencsak terhelt időszakban. Ezek a házasságok is sokfélék lehetnek és azok a szerencsések, akik úgy nőttek fel, hogy a szüleik házassága igazán boldog volt, most abba is hagyhatják ennek a cikknek az olvasását. A kevésbé szerencsések láthattak olyan kapcsolatokat, melyek a békés egymás mellett élésről szóltak és mellőzték az egymásra hangoltságot. Voltak, amelyek veszekedésektől hangosak, mert az egykor szerető pár nem tudott olyan megoldásra jutni, ami mindenkinek jó. Igazából odáig sem jutottak el, hogy legalább meg akarják hallani mit is mond a másik. Van olyan kapcsolat, amiben azért a szex jól működik. Van, amelyik a testi intimitást is nélkülözi. Van amelyiknek természetes része az erőszak, a bántalmazás. Van amelyikben eltűrt a félrelés. És még sorolhatnám.

Ami lényeges, hogy ezekkel a mintákkal elindultunk a múltból és bizony megérkeztünk a jelenbe. Itt állunk a kimondott igenünkkel, a mintáinkkal és a mindennapokkal. És azt várjuk, hogy a mi kapcsolatunk működjön. Magától nem fog működni. Egy igazán meghitt kapcsolatért dolgozni kell. Mindennap. Tenni kell érte. De mit és hogyan?

A beteljesült szerelemben – ahogy Sternberg hívja – az intimitás, az elköteleződés és a szenvedély egy egyenló szárú háromszöget zár be. Vagyis kiegyenlítetten vannak jelen a kapcsolatban. A Lélek, a Szellem és a Test hármasa ez.

Az intimitás alatt itt az érzelmi értelemben vett intimitást értjük, amiben megmutatjuk magunkat és nyitottak vagyunk a másikra is, olyan igazán közel vagyunk egymáshoz.
A szenvedély magában foglalja a szexualitást, a testi vonzalmat, a szerelmesség érzését is.
Az elköteleződés pedig az arról való döntés, hogy mi ebben a kapcsolatban maradunk, a partnerünket választjuk a többi lehetséges partnerrel szemben, időt és energiát áldozunk a partnerünkre, a kapcsolatunkra.

Amikor kimondjuk a boldogító igent, vagy összeköltözünk, azt gondolhatjuk, hogy ezzel elköteleződtünk. Mindketten. Egy életre. Azonban ez nem így van. Minden nap emellett a kapcsolat mellett kell döntenünk. Mindennap el kell mellette köteleződnünk. Minden nap a párunkat kell választanunk. Azt, hogy a „mi” érzés fontosabb a kapcsolatot és minket magunkat érő hatásoktól. Merthogy lesz olyan, hogy megérint minket egy másik férfi vagy nő. Lesz olyan, hogy megcsap minket valami újnak a szele, esetleg csak valami izgalmasnak az ábrándja. Ezek azok a pillanatok, amikor igazán próbára teszi az élet a párunk, a kapcsolatunk melletti elkötelezettségünket. Az elköteleződés nem egy egyszeri igent jelent, hanem lelki szilárdságot, önuralmat és felelősségvállalást is. Az elköteleződés számomra azt jelenti, hogy minden nap igent mondok a kapcsolatra, a páromra.

Ha megengedtek egy személyes történetet, elmesélem hogyan éreztem meg igazán, mit is jelent az, hogy minden nap igent mondok a páromra. Én már egyszer elváltam, de aztán eljött a pillanat, hogy újra igent mondtam, a jelenlegi páromnak. Amikor korábban beszélgettünk a házasságkötésről, a párom elmondta, hogy a gyűrűt, amit egymás ujjára húzunk, nem fogja tudni hordani, neki az idegen. Legalábbis ez volt a korábbi emléke. A mi kapcsolatunk nagyon bensőséges, sok intim beszélgetéssel, természetes volt, hogy erről is tudunk beszélni.
Aztán eljött az esküvőnk napja és felhúztuk egymás ujjára a gyűrűt. A párom azóta is hordja ezt a gyűrűt, számít, hogy vele, rajta legyen. Kifejezetten zavarta, amikor olyan munkahelyen dolgozott, hogy le kellett vennie munka közben.
Én is hordom a gyűrűnket, éjszaka is az ujjamon van. Nemcsak egyszerűen rajtam van, mintha észre se venném, hanem nagyon is figyelek rá, fontos nekem, hogy rajtam legyen ez a gyűrű. Minden nap tudatosan nézek rá és engedem át magamon azt az érzést, hogy ma is ezt a kapcsolatot, a házasságunkat választom.

Ez számomra a legfontosabb megtestesülése annak, hogy minden nap igent mondok a páromra és a kapcsolatunkra, ránk.