Milyen gyakran adsz pozitív visszajelzést?

Milyen gyakran adsz pozitív visszajelzést?
2023.08.31.

Tapasztalatom szerint sokkal ritkábban adunk pozitív visszajelzést, mint azt megtehetnénk. Annyira ritkán, hogy a felnőttek jelentős része sem tudja fogadni a dicséretet. Hiszen szokatlan, idegen, zavarba jövünk tőle és tulajdonképpen hárítjuk.

Hogyan hárítjuk? Így:

  • Milyen jól áll neked ez a ruha.
  • Jaj, ezer éves, egyszer egy turkálóban vettem.

Mit kellene ehelyett mondani? Egyszerűen annyit, hogy köszönöm. Utána pedig dédelgetni kicsit a kapott dicséretet, közel engedni a szívünkhöz.

Na de, hogyan is lehetne ezen változtatni? Úgy, hogy fogadjuk és adunk is pozitív visszajelzéseket. Egyszerű, apró eredményeket, cselekedeteket, viselkedést is el lehet ismerni. Az elismerés pedig arra fogja biztatni, aki kapja, hogy újra és újra megtegye, amiért elismerést kapott. Ezzel is tökéletesítve a tudását a témában.

Nézzünk egy egyszerű példát. A gyerekedet bevonod a takarításba. Megkéred törölje le a port a szobájában és porszívózzon ki. Ő megcsinálja és utána bemész és közlöd, hogy még itt vagy ott por van, a jobb sarokban ott maradt a pókháló és egyébként is miért kellett ezért a 10 perc munkáért fél órát könyörögni. Ha beleképzeled magad a gyerek helyzetébe, mit gondolsz, ezt követően Te motivált lennél arra, hogy segíts a házimunkában? Persze, hogy nem.
Halkan jegyzem meg, könnyen lehet, hogy nem is kell beleképzelned magad a gyerek helyzetébe, mert pontosan emlékszem, milyen volt az, amikor gyerekként sosem tudtad elég jól csinálni a takarítást (sem).
Ahogy Te sem gonoszságból mutatsz rá arra, hogy mit nem csinált elég jól a gyerek, a szüleid sem ezért tették. Egyszerűen erre volt mintájuk és nem arra, hogy meglássák azt, amit szépen megcsináltál. Ahelyett, hogy látták, az egyik polcon ott maradt a por, sokkal inkább azt kellett volna látniuk, hogy milyen szép rendet raktál az íróasztalodon és milyen jó, hogy magadtól eszedbe jutott, hogy kividd a szemetet. Neked is sokkal inkább azt kell látni, amit jól csinál a gyerek.

Aztán persze, nem nehéz rájönni, hogy így van ez minden emberi kapcsolatunkban, a pároddal, a kollegáddal, a szüleiddel.

Így most arra kérlek, hogy válaszold meg magadban a kérdést: Milyen gyakran adsz pozitív visszajelzést? Helyezd el egy 1-től 10-ig terjedő skálán, ahol a 10 azt jelenti, annyiszor adok pozitív visszajelzést, ahányszor csak lehet, míg az 1 ennek az ellenkezője.

Most pedig gondold át: mi az, ami már működik, ami már benne van ebben a számban? Lehet, hogy gyakran adsz pozitív visszajelzést a kollegáidnak, olykor-olykor még a párodnak is, de a gyerekeidnek alig. Vagy épp fordítva. Az is lehet, hogy arra jössz rá, hogy Te ugyan meglátod a jót, de nehezen találsz rá alkalmat, szavakat, hogy kifejezd.

Ezen a ponton tedd fel magadnak a következő kérdéseket:

  • Ha több pozitív visszajelzést adnál, az milyen változást hozna?
  • Hogyan segít az téged a jövőben?
  • Hogyan lesz hasznos számodra?

A saját válaszaidat keressük most is. Az enyémek kevésbé érdekesek, de azért megosztom a saját tapasztalatomat. Engem boldogsággal tölt el, amikor látom, hogy az általam adott pozitív visszajelzés hat arra, akinek adom, hogy ő attól jobban érzi magát. Egyre könnyebben és könnyebben látom meg az emberek erősségeit, és egyre könnyebben vissza is tudom ezt jelezni. Ráadásként az, hogy másokat ezzel a szemüveggel nézek, segít abban, hogy saját magamat is ezzel a szemüveggel nézzem. Persze gyakori az is, hogy én is kapok megerősítést a környezetemben élőktől, hiszen a hozzáállásom mintaként szolgál. Így válik a pozitív visszajelzés gyakorlása egy önmagát erősítő spirállá.

Ki lesz az, akinek elsőként fogsz pozitív visszajelzést adni? Mi az, amit már ma megtehetsz ebben a témában?

Vissza