Indulatkezelés fejlesztése coaching eszközökkel

Indulatkezelés fejlesztése coaching eszközökkel
2023.06.17.

Az indalatkezelés kérdése szinte kivétel nélkül előkerül azoknál a gyerekeknél, kamaszoknál, akikkel dolgozok. Jó, ha tudod tehát, közel sem egyedi, ha dolga van a lurkónak ezzel a témával.

Aztán ha kicsit körülnézünk, láthatjuk, hogy a felnőtteknek is gyakran témája az indulatok megfelelő kezelésének elsajátítása.

Fontos lépés ennek a tudatosítása. Hiszen, ha tudom látni, hogy másnak is van dolga ezzel a témával, máris érezhetem, hogy nem vagyok egyedül. Ha pedig nem vagyok egyedül, akkor mégsem vagyok annyira rossz, mint, amit gondolok magamról azután, hogy elönt a méreg és ingerülten kezelek egy helyzetet. Merthogy az érintettek többsége bizony bűntudatot, szégyenérzetet érez egy-egy rosszul kezelt helyzet után.

Ebben a cikkben kifejezetten a gyerekekre fókuszálok, így fontosnak tartom leírni, amit nekik is mindig elmondok, hogy a logikus gondolkodásért, tervezésért, higgadt, átgondolt viselkedésért felelős agyi területünk, a prefontális kéreg 25 éves korunkra éri el a végső fejlettségét. Gyerekkorban a reakcióinkat agyunknak az a területe irányítja, amely az érzelmeinkért felel, ezért is hívják érzelmi agynak. Aztán a kamaszkor elején – sok egyéb változással egyetemben – fejlődésnek indul a prefrontális kéreg és fokozatosan átveszi az irányítást, ennek a folyamatnak a végére áll készen az agyunk arra, hogy valóban higgadtan és nyugodtan át tudjunk gondolni egy helyzetet. Persze ez nem azt jelenti, hogy ezt mindig meg is tudjuk tenni, hiszen az érzelmeink vagy épp az alapvető ösztöneink (üss vagy fuss) működnek. Tudatosság kell ahhoz, hogy tudjuk érzékelni, valójában mit is érzünk és az azonnali, ösztönös reakcióink helyett a racionalitás irányítson, csak a szükséges mérlegelés után reagáljunk egy olyan helyzetben, amely érzelmileg megérint.

Szóval, lényeges tudatosítani, hogy a gyerekeknek, kamaszoknak bizony neurológiai okuk is van arra, hogy olykor-olykor ne a józan eszük vezérelje őket, amikor reagálnak valamire.

Mégis vannak azok a helyzetek, amelyekben a gyerekeknek ennél komolyabb támogatásra van szükségük. Ezek általában azok a helyzetek, amikor komoly iskolai konfliktusokba keveredik a lurkó.

A coaching ülések során ilyenkor azt szoktuk felépíteni, hogyan tudja fejleszteni azt az új képességét, amire szüksége van. Mi is ez a képesség? Általában az, hogy higgadtan, nyugodtan kezelek minden helyzetet. Ez az első és egyben legfontosabb csavar, hogy soha nem arra koncentrálunk, amivel a gond van – vagyis, hogy indulatos vagyok -, hanem arra, hogy mi az a képesség, amit meg szeretnék tanulni.

Az új képesség elsajátítását lépésről lépésre fejlesztjük, mindig megnézzük azt is, milyen előnyei is vannak annak, ha sikerül megtanulni az új képességet és mi az, ami miatt biztos lehet benne a gyerek vagy kamasz, hogy meg tudja tanulni azt, hogy nyugodtan és higgadtan kezeljen helyzeteket.

Alkalomról alkalomra nézzük meg, hogy hol is tart a lurkó az adott képesség kifejlesztésében és mi az, ami már működik, mi az, ami a következő lépés lehet. Ezeket mindig részletesen és kellőképpen szemléletesen, képszerűen írjuk le. Lépésenként haladunk és mindig észben tartjuk, hogy egy új képesség elsajátítása során van olyan, hogy elfelejtjük azt. Ez természetes. Amikor járni tanultunk is lehuppantunk jó párszor a popsinkra és biciklizni sem egyik pillanatról a másikra tanultunk meg. Próbálkoztunk, elestünk, felálltunk és újra biciklire pattantunk. Miért is lenne ez másképp a higgadt, nyugodt viselkedéssel.

Amikor elkezdünk dolgozni egy új témával mindig megkérdezem a gyerekeket, hogy mit gondolnak, mennyi idő kell ahhoz, hogy megtanulják ezt az új képességet. Általában azt gondolják, hogy nagyon sok. Már csak azért is, hiszen általában nem a velem való közös munka az első lépés. Már próbálkoztak ezzel, azzal és értek is el eredményeket, de ezek nem voltak átütőek. Ilyenkor mindig elmondom nekik, hogy biztos vagyok abban, hogy jóval hamarabb lesz eredménye a munkájuknak és azt is, hogy miért gondolom ezt. Ez utóbbi mindig gyermekspecifikus. Az ő egyedi képességeikre és történeteikre támaszkodom, amikor megfogalmazom a visszajelzésemet.

Amikor pedig néhány alkalom után visszatekintenek, maguk is elcsodálkoznak, milyen hamar értek el eredményt.

Hogy mi a titok? Szerintem az, hogy azáltal, hogy van valaki – egy felnőtt, aki ráadásul nem a szülő -, aki hisz bennük és segít elkezdeni felépíteni az önmagukba vetett hitüket is, hogy ez menni fog és meg tudják csinálni.

Csodajó velük örülni, amikor tényleg megélik a sikert, amikor érzik, hogy úgy tudnak reagálni nehéz helyzetekben is, amire igazán büszkék tudnak lenni.

Vissza