Egyensúlyban a munka és a magánélet

Egyensúlyban a munka és a magánélet
2022.01.21.

Leírtam a címet és óhatatlanul a Beatrice örökbecsűje ugrott be. Rákerestem hát és találtam is egy interjút, amiben Feró arról beszél, hogy kamu a 8 óra pihenés. Valójában pedig nem is egyensúlyról van szó, sokkal inkább összehangolásról.

Mit is hangolunk össze? A munkát és a magánéletet, ha egy kicsit tovább szeretném bontani, akkor a munkát, a családot, a társasági életünket és az énidőnket, illetve az ezekkel töltött időt. Nem is feltétlenül elkülöníteni szeretnénk ezeket, hanem egy jó összhangot találni.

A különböző szerepeinkben szeretnénk egyszerre sikeresek, elégedettek, megbecsültek lenni. Hiszen, ha ezeket a szerepeket jól össze tudjuk hangolni az magával hozza a megnyugvásunkat is. Teljesen elkülöníteni ezeket egymástól sokkal nehezebb, mint egy jófajta összhangot találni. Hogyan is tudnánk teljesen elkülöníteni? Az nem úgy megy, hogy amikor reggel kilépünk az otthonunk ajtaján a fogasról levesszük a kabátunkat, helyette pedig felakasztjuk apaságunkat, anyaságunkat, megszűnünk társként létezni és a kabáttal együtt belebújunk a munkavállaló szerepünkbe. Természetesen visszafelé sem ez történik.

Munkaidőben is óhatatlanul gondolunk a magánéletünk feladataira, az abban megélt helyzetekre. Régi vesszőparipám, hogy igenis vannak helyzetek, amikor több figyelmet kér tőlünk valamilyen otthoni szerepünk. Még csak nem is kell ehhez rossz dolognak történnie, gondoljunk csak arra, amikor gyerekünk születik, nagyobb lakásba költözünk vagy épp készülünk a karácsonyra. Mint ahogy az is előfordul, hogy főzés vagy torna közben ugrik be valami igazán jó ötlet egy munkahelyi feladat kapcsán.

A szürke hétköznapok úgy tudnak barátságossá, mosolygóssá, harmonikussá változni, ha megtaláljuk azt a jófajta összhangot, amiben minden szerepünkben elégedettek, kiteljesedettek lehetünk, anélkül, hogy konfliktust élnénk meg magunkban. A jó hír az, hogy ezt eltérő módokon tudjuk megtenni, a munka-magánélet eltérő mixe az, ami elvezet ehhez. Addig, amíg van, aki akkor boldog, ha túlnyomórészt a gyerekeinek és a családjának szenteli az idejét, van olyan is, aki a munkájának, a hivatásának rendeli alá az életét és ezt boldogan teszi. Akad olyan is, aki megtalálja a kikapcsolódás és a munka közötti szinergiát, a kikapcsolódásra szánt idejét kapcsolatépítésre, üzletszerzésre is felhasználja. És ez így van jól. Ráadásul a különböző életszakaszainkban ez változik.

Ami lényeges, hogy felállítsuk a saját szabályainkat, azokat a keretek, amelyek számunkra komfortossá teszik a mindennapokat. Ezek a szabályok teszik azt is lehetővé, hogy megtervezzük az időbeosztásunkat, a napirendünknek (vagy hetünknek) része legyen minden, ami nekünk fontos és tervezzük meg a feladatainkat is. Jól jön egy feladatlista arról, mit is akarunk másnap csinálni. Persze nem elég elképzelni az ideális életünket, tennünk is kell érte, hogy olyanná formáljuk, amilyennek valóban szeretnénk.

Lényeges, hogy szeressük a munkánk, amit csinálunk, szeressük a kapcsolatot, amiben vagyunk, szeressük önmagunkat is annyira, hogy mindezeket megadjuk magunknak.

Ez az a pont, ahol felmerül a kérdés, hogy fel merjük e állítani a saját szabályainkat, és azokban tudunk e olyan rugalmasak lenni, amennyire az élet azért természetes módon megkívánja. Merünk e adott esetben nemet is mondani? Nemet mondani kollegának, vezetőnek, a társunknak vagy akár a gyerekeinknek. Esetleg magunkat is tettekre sarkallni, amikor leginkább lustálkodni volna kedvünk vagy pihenést engedélyezni még akkor is, ha nem végzünk el minden feladatot maradéktalanul.

A rugalmasságra és a szabályokra ebben az újfajta – gyakran home office-ban telő – életben különösen szükségünk van. Van, aki ebben azt éli meg, hogy még annyira sincs vége a munkaidejének, mint korábban, hiszen otthon van, non-stop rendelkezésre tud állni, más viszont azt érzi hangsúlyosnak, hogy a legalább az utazással megspórolt idő másra fordítható, olyasmire, amitől teljesebbé, kiegyensúlyozottabbá válik az élet.

A nemet mondani tudás képessége is felértékelődik ebben az új időszámításban. Hiszen fizikailag gyakorlatilag nincs határ a magánéletünk és a munkahelyünk között. Nekünk kell meghúzni a határt és megtalálni annak a módját, hogy asszertíven képviseljük önmagunkat.

Ha van kulcstényező, akkor az a rugalmasság, a számunkra szerethető keretek közötti rugalmasság.

Vissza