Egy életre szóló szemlélet

1996 őszén történt, Debrecenben, a Bethlen Gábor Közgazdasági és Postaforgalmi Szakközépiskolában.

Nagyné Hartman Éva tanárnő bejött életem első közgazdaságtan órájára és azt mondta, az ő dolga az, hogy megtanítsa nekünk az alapvető közgazdasági szemléletet.

Nála érettségiztem közgazdaságtanból, majd lettem gazdász egyetemi hallgató. Alapjaiban határozta meg az általa tanított szemlélet az életemet, a világról alkotott képemet. Máig hálás vagyok neki.

De hogy jön ez a coachinghoz?

Amikor a coachképzésre jártam, megkérdeztem az egyik oktatónkat, hogyan adhatom át a hozzám forduló vezetőknek a coaching szemléletét. Azt, hogy az értő figyelem, a nyitott kérdések által juthatnak el kollegáik a saját felismeréseikhez, és ezzel a saját legjobb megoldásaikhoz.

A válasz egyszerű volt, magával fogja vinni azt, ahogy bánsz vele. Beépül a kommunikációjába, hiszen megtapasztalja, hogy nála is működik és neki is jó.  

Coachként az egyik legfontosabb feladatom épp az, hogy azt a szemléletet átadjam, ami hozzásegít ahhoz, hogy bátorítani, bíztatni tudj másokat.

Ez a szemlélet ragadós, érzed, hogy Téged támogat és elkezded alkalmazni a gyerekeddel, a pároddal, a munkatársaiddal. Észrevétlenül, anélkül, hogy különösebben akarnád.

Ehhez idő kell. Nem elég egy gyors, 1-2 napos tréning. Az kell, hogy valóban az éned részévé váljon a coaching szemlélet. Mint nekem annak idején a közgazdasági szemlélet.

Ja, hogy mellesleg még megoldást is találsz a saját elakadásaidra, az a hab a tortán. Vagy a coaching szemlélet az ajándék. Ennek eldöntését rád bízom.

Várlak szeretettel.