Egy egyszerű gyakorlat az asszertivitás fejlesztésére

Anélkül, hogy nagyon mélyen belemennénk a téma elméletébe nézzük meg a három alapvető kommunikációs stílust. A passzív, az agresszív és asszertív kommunikációra gondolok.

• Aki passzív, az nem képviseli a saját érdekeit, inkább beletörődik a helyzetbe, tulajdonképpen alkalmazkodik.
• Az agresszív kommunikáció sajátja az erőszakosság, akár a kiabálás, de leginkább az, hogy aki agresszív, az csak a saját szükségleteivel törődik és bántóan beszél. Sokszor tapasztalom, hogy a humorosnak szánt szarkazmus, cinizmus milyen mély sebeket tud ejteni.
• Ahogy a bevezetőben írtam, aki asszertív az mindig higgadt és nyugodt, olyan megoldásokat keres, ami valóban megoldja a problémát, úgy, hogy mind a saját, mind a másik érdekei érvényesülnek. Kommunikációjában feltárja saját érzéseit és szükségleteit és ezekre alapozva fogalmazza meg a kérését.

No de, könnyedén megtörténhet, hogy ugyanaz az ember az egyik kapcsolatában passzív, míg a másikban asszertív vagy épp agresszív. A gyerekeknél jól tetten érhető ez. Ugyanaz a gyerek lehet asszertív a barátjával, míg agresszív a kishúgával és passzív a tanárával.

Gondold át most kérlek, kinél tudod ezt jól tetten érni a környezetedben? Hogy van ez veled? Te kivel vagy agresszív, kivel asszertív és kivel passzív?

Ha lehet, tényleg állj meg most egy-két percre, amíg ezt végig gondolod, merthogy a következő gyakorlat épp arról fog szólni, hogy módosítani tudj a saját kommunikációdon azokban a helyzetekben, amikor se célt nem érsz el, se jól nem érzed magad utána.

Egy fontos hátulütője annak, ha agresszív módon képviseled a saját érdekeidet, hogy az bizony az emberi kapcsolataid rovására megy és még vacakul is érezheted magad utána és bizony vegyes eredménnyel fogsz sikert elérni. Lesz, aki hátat fordít és faképnél hagy, például a kamasz gyereked vagy épp a párod.

Egészen biztos vagyok abban is, hogy ha még most is olvasod ezt a cikket, akkor nagyon nem érzed jól magad a bőrödben, ha konfliktusaid vannak. Épp ezért adok most egy javaslatot, hogyan nézd át azokat a szituációkat, amiben Te magad is érzed, nem sikerült úgy reagálnod, ahogy vártad volna magadtól.

1. lépés: nézd meg, mi volt az érzelmi kiváltó – mi volt az, ami kibillentett a nyugalmadból, felzaklatott, nyugtalanná, feszültté tett
2. lépés: mi a megszokott reakciód és mit váltott ez ki a másikból
3. lépés: mi a kívánt reakció

Lássuk, mindezt egy példán keresztül.

1. Érzelmi kiváltó: a párod késő este ér haza a munkából
2. Megszokott reakció: „Már megint milyen későn értél haza, mindig egyedül kell mindent megoldanom a gyerekek körül, Te pedig semmit nem teszel a családunkért.”
3. Kívánt reakció: „Magamra hagyottnak érzem magam, amikor későn érsz haza, hiszen én is elfáradok a munkámban, nagyon nagy szükségem lenne ilyenkor a segítségedre.”

Hogy mi változik? Az, hogy ahelyett, hogy a másikat vagy a viselkedését kritizálnánk és vádaskodnánk, a saját érzéseinknek és szükségleteinknek adunk hangot. Könnyű belátni, hogy amíg az első megoldás sarokba szorítja és ezzel védekezésre készteti a másik felet, addig a második inkább őszinte odafordulásra hív.

Persze ez a gyakorlat is csak akkor ér valamit, ha elkezded alkalmazni és az elkövetkező időszakban legalább utólag átgondolod, mi lett volna az a kezelési mód, amitől te is jól érzed magad. Idővel és gyakorlással pedig beépülhet a mindennapjaidba és egyre több szituációban tudsz majd úgy hangot adni az érzéseidnek, hogy Te magad biztosan higgadt és nyugodt tudj maradni és mindenképp észre vegye a másik fél, hogy ez most valami más, mint amit eddig megszokott. Márpedig ha más, akkor előbb-utóbb ő is másképp fog reagálni.