NYARALÁS – Városok, könyvek, utak, együttlét, minőségben
2024.07.18.
A rutinos vezetőknek is jól jön a támogatás
Negyven körüli vezető érkezik hozzám. Tudja, hogy kicsit el van akadva. Keresi, hogy ki is ő vezetőként. Mire is képes ő vezetőként. Közben pedig tudatos, tanul, fejleszti magát, tisztában van azzal, mit hozott otthonról. Mégis vannak kétségei önmagával kapcsolatban.
Nem is csoda. Életkori sajátosság is. Nagy változások történtek a magánéletében és nagy változások részese a munkahelyén. A Covid-19 okozta pandémia már lecsengőben ugyan, de mégis alapjaiban alakította át a mindennapjait.
Első pillanattól hiszek benne. Végig kísérem a dilemmáin való tanakodásában. Érzem, jó, hogy ott vagyok kapaszkodónak. A beszélgetések során szépen kiviláglik, hogy a párja, a vezetője és a kollegái is hisznek benne. Ő pedig hisz az emberekben.
Aztán szép lassan összeáll a kép, ki is ő, melyek az identitásának azok az elemei, melyek biztos kapaszkodóként ott vannak. Amelyek az önazonossága alapját adják. Ezek által tud igazán hiteles lenni, minden szerepében.
Élete egyik legfontosabb tanulása ez. Önmagáról tanul. Amit megtanul, viszi is tovább, hogy ezáltal másoknak is segíteni tudjon, hogy a kollegái is vele fejlődhessenek. Hogy még jobb apa és még jobb férj lehessen.
Bíztatja, bátorítja és elismeri a környezetében lévőket. Ezáltal tovább erősödik az önmagába vetett hite is. Megerősödik szerepeiben. Letisztul, hogy mit is akar valójában. Tudja, hogy sok feladat és változás vár rá, de egészen biztos abban is, hogy ezeket fogja tudni kezelni.
12 alkalommal találkoztunk, ez a folyamat kevesebb, mint öt hónapig tartott. Ő azt mondja, élete eddigi legjobb befektetése volt a közös munkánk.
Én pedig azt érzem, hogy most igazán tettem valamit. Támogattam őt, és általa még sok embert. Közben felsejlik bennem ennek a blognak a mottója: „Az egyetlen út, melyen elindulni érdemes, befelé vezet.”
