A párkapcsolati intimitásról

Aztán ez a persze nem is olyan egyértelmű. Hiszen az, hogy ez mindkét fél számára természetes legyen, az biztonságos kötődést és valódi közelséget feltételez. Igen ám, de többségünk nem biztonságosan kötődik. Hiszen, aki biztonságosan kötődik az mind magát, mind a többi embert pozitívan látja, így gondolkodik kapcsolatairól is. Míg a bizonytanul kötődő vagy magában vagy a társában vagy egyikükben sem bízik. Sajnos, az utóbbiak vannak többen. Számukra jóval nehezebb ennek a bizonyos kapcsolati intimitásnak a kiépítése.

Mi kell ahhoz, hogy mégis sikerüljön? Leginkább sok őszinte és mély beszélgetés, ahol megteremtődik az a tér, amiben mindkét fél bátran beszélhet az érzéseiről, történeteiről, megéléseiről. Ahol nem kell attól félni, hogy érzéseink majd nem lesznek elfogadhatóak, hogy nem ítélhetünk meg szabadon egy helyzetet, hogy a véleményünket nem fogadja el a másik. Ahol mi is megadjuk a társunknak, hogy ráfigyelünk, tényleg meghalljuk őt, hogy nem akarjuk meggyőzni a saját igazunkról, hogy megértéssel és empátiával fordulunk felé. Értő figyelemmel.

Mit is jelent az értő figyelem?

• Beszélgetés közben kiiktatsz mindent, ami eltereli a figyelmed. Igen, félreteszed a mobilodat is.
• Szavakban és testbeszéddel is azt fejezed ki, hogy figyelsz. A másik felé fordulsz, a testtartásod is hasonló az övéhez.
• Nyitott kérdéseket teszel fel. Amikor megkérdezed a társadtól, hogy szereti e a tojást, arra lehet egyszerűen egy igennel vagy nemmel válaszolni, de ha azt kérdezed, hogyan szereti a tojást, akkor már el lehet mondani, hogy rántottaként szereti, szereti, ha előre össze van keverve a sárgája és a fehérje, ha még picit rezeg, nincs szárazra sütve, szereti rajta a borsot, de kifejezetten nem szereti, ha hagymát vagy bacont sütsz bele. És ez még csak egy egyszerű rántotta, nem a gyerekkora, nem a szüleihez fűződő viszonya, nem a vágyai, céljai, érzései.
• Meghallgatod a társad és összefoglalod más szavakkal, amit hallottál. Ezáltal azt is érzi, hogy figyeltél rá és azt is, hogy megértetted, amit elmondott, esetleg megélheti, hogy még további árnyalatokat kell hozzáfűzni ahhoz, amit elmondott.
• Nem csak a szavait, hanem a teste üzeneteit is észleled. Látod, hogy mi tölti el feszültséggel és mikor nyugodt és ellazult és még sok-sok érzést fogsz látni a társadon, ami által jobban megismerheted őt.
• Félreteszed a saját megítélésedet. Ezekről az előítéletekről, gondolati mintákról nem tehetünk, csak arról, hogy mihez kezdünk vele. Márpedig, ha társunknak választunk valakit, akkor ildomos ezeket tényleg félretenni. Ha én eddig azt gondoltam az informatikusokról, hogy kockák és nem csak informatikai témákról lehet velük beszélgetni, akkor ezt jó, ha félreteszem és nyitott vagyok arra, sőt támogatom, hogy a párom megnyíljon.

Itt érünk vissza a kötődési mintákhoz és az alapvető személyiségjellemzőkhöz. Hiszen a bizonytalanul kötődők egy része nehezen beszél a saját érzéseiről, leginkább azért, mert ő maga is sem kapcsolódik az érzéseihez. Nehezen tudja szavakba önteni azt, hogy mit is érez. Sokan közülük azt fogalmazzák meg, hogy ez azért van, mert rájuk eddig senki nem volt kíváncsi. Valójában persze nem ez az ok, de a lényeg, hogy ők nehezebben beszélnek magukról és az érzéseikről.

Aztán ott vannak az introvertáltak, akiknek idő kell ahhoz, hogy magukban letisztázzák, mit is gondolnak, éreznek egy helyzet kapcsán. Ehhez nincs másra szükségük, csak időre és csendre.

Az értő figyelem tehát az alapköve szerintem a párkapcsolati intimitás kialakításának. Enélkül nem alakul ki az a biztonságos közeg, amiben tudjuk, hogy érzéseink, gondolataink, megéléseink és történeteink megértésre találnak.

Ha ezzel a tudással vagyunk a kapcsolatunkban, akkor tudjuk azt is, hogy akkor is beszélhetünk a párunknak az érzéseinkről, amikor azok még számunkra is nehezek. Ha ezzel az attitűddel vagyunk a kapcsolatunkban, akkor alapvetően bízni fogunk a másikban.

Igen, ám, de mit tegyünk akkor, ha már jó ideje együtt élünk és finomon szólva sem ezeken az alapokon nyugszik a kapcsolatunk. Ott nehéz tiszta lappal kezdeni. Azonban mégis megtehetjük, hogy a változtatást magunkon kezdjük, bízva abban, hogy ez hat a társunkra és a párkapcsolat minőségére is.

Az első dolog, amit megtehetsz, hogy abbahagyod a vádaskodást és a kritizálást. Ehelyett a szeretet nyelvén kommunikálsz. Egészen biztosan feszültséggel tölt el téged is, amikor vádaskodtok. Ezért is jobb, ha a társkapcsolatban is alkalmazod azokat az asszertív technikákat, amiket az életed többi területén, a többi emberi kapcsolatodban is használsz. Asszertivitás alatt pedig értsük mindannyian azt, hogy olyan megoldásokra törekszünk, ami minden érintettnek jó, win-win szituációkra, amiben érvényesülnek a saját és a társunk szempontjai is.

Ennek előszobáját, egy régi kapcsolatban pedig eredőjét jelentik azok a jófajta, egymásra hangolt beszélgetések, amelyekben mindketten meg tudtok nyílni, mert biztosak lehettek abban, hogy a társatok megértéssel fordul hozzátok. És ez a megértés nem kell, hogy feltétlenül egyetértést jelentsen. Gondolhattok mást egy helyzetről. Ha megvan köztetek az a biztonságos közeg, amiben meghallgatjátok és meghalljátok egymást, akkor egészen biztosan fogtok konszenzusos megoldást is találni. Meg az is lehet, hogy végül valamelyikőtök megoldása mellett döntötök közösen, anélkül, hogy a másik sértve, elnyomva vagy mellőzve érezné magát, hiszen ő az, aki önként dönt arról, hogy a másik szempontjait a sajátjai elé helyezi. Ilyen dolog ez a szeretet.