A harmadik párkapcsolati komponens, a szenvedély

Közvetlenül ezt megelőzően egy szenvedélyes csók csattant el közöttük. Az ezt követő pár napban pedig tapintani lehetett köztük a feszültséget. Merthogy, ahogy az lenni szokott, köztük sem olyan hőfokon izzott már a levegő, mint, a kapcsolatuk elején.

A korábban már írtam két párkapcsolati tényezőről, az elköteleződésről és az intimitásról. Most elérkeztünk a harmadik tényezőig, ami a szenvedély. A szenvedély a wikipédia szerint a „intenzív lelkesedés vagy kényszerítő vágy érzése valaki vagy valami iránt. A szenvedély lehet egy ötlet, javaslat vagy ügy iránti lelkes érdeklődés vagy rajongás; érdeklődés vagy tevékenység lelkes élvezete; vagy ember iránti erős vonzalom, izgalom vagy érzelem. Különösen a romantika vagy a szexuális vágy összefüggésében használják”

Miért is írom azt, hogy ahogy az lenni szokott – történetünk hősei között is – csökkent a szenvedély. Egyszerűen azért, mert valóban teljesen emberi, hogy a vágy a másik felünk iránt, idővel csökken. A szerelem hatására olyan hormonális, agyi változások zajlanak le, ami a kapcsolat elején természetes módon magával hozza a felfokozott szenvedélyt. Ez ösztönös reakció, ami azonban kb. két év után leáll. A kapcsolat is fejlődik és újabb párkapcsolati ciklusba lép, a szenvedély csökken, viszont nő az elköteleződés és az intimitás, amiről a kezdetek kezdetén még nem beszélhettünk.

Persze ez közel sem azt jelenti, hogy a szenvedélynek teljesen el kell tűnnie a párkapcsolatból, de valószínűleg a kezdetinél egy alacsonyabb, stabil és mindkét fél számára fenntartható szinten áll be. Jó esetben.

A szenvedély terén támasztott elvárásaink megfogalmazásakor célszerű tehát tudatosítani, hogy milyen párkapcsolati szakaszban is vagyunk és olyan mértékű szenvedélyt keresni a kapcsolatban, ami nem szétcincálja azt, hanem lehetővé teszi az elköteleződés és az intimitás megélését is.

Azért pedig továbbra is tenni kell, hogy fenntartsuk mindhárom kapcsolati tényezőt. Az intimitást a mély beszélgetések táplálják, míg az elköteleződésen alapul a biztonság érzetünk, a szenvedély mindkét fél számára ideális szintjének fenntartásáért is tenni kell. Leginkább azzal, hogy kicsit keressük az új élményeket, változatosságot, játékosságot a kapcsolatban és egymásban. Keresni kell a közös élményeket.

Ha visszatérünk főhőseinkre és kicsit megnézzük közelebbről, mi is történik közöttük, azt fogjuk látni, hogy épp az zárja el a megoldás felé vezető utat, hogy nem kommunikálnak nyíltan egymással. Hiszen az egyikük ugyan megfogalmazza hiányérzetét, de nem azt, hogy ő mit is érez és mire is lenne szüksége, hanem azt mondja: „régen mindig ilyen voltál”. Ahelyett, hogy azt mondaná, csudajó érzéssel töltött el engem ez a csók, szeretném gyakrabban átélni.

Ugye milyen más? Ahelyett, hogy azt mondanám, már nem vagy olyan, mint én várom, azt mondom, hogy mennyire szuper ilyen közel éreznem téged magamhoz.

Lépjünk még ennél is tovább. Ha picit elkezdem boncolgatni, mi is van a mögött, hogy „régen mindig ilyen voltál”, akkor könnyű megérezni, hogy régen sokkal inkább férfinak vagy nőnek élhettem meg magam melletted.

Mindeközben a másik ahelyett, hogy azt élné meg, nem tud megfelelni az elvárásnak és még ki sem meri mondani, hogy a szenvedély alacsonyabb hőfoka azt is jelenti, hogy a ráhangolódás is nehezebb, ahelyett arról kap visszajelzést, hogy még mindig milyen sokat jelent a párjának a közelség. Ezzel visszajelezzük neki azt is, hogy a vonzalmunk nem változott iránta. Hiszen könnyen lehet, hogy ő az időközben testében bekövetkezett változások, az öregedés természetes folyamata miatt már nem látja magát olyan vonzónak, mint a kapcsolat hajnalán.

Szóval, vegyük figyelembe, hogy teljesen természetes biológiai folyamat, hogy a szenvedély kezdeti foka idővel lecsökken, de ez semmikepp nem jelenti azt, hogy teljesen nélkülöznünk kell a kapcsolatnak ezt a dimenzióját. Az intimitás, a meghitt beszélgetések segítenek abban is, hogy ezen a területen is megtaláljuk a mindkét fél számára stabilan fenntartható megoldást. Az újdonságok, az apró változások pedig segítenek színt vinni az egymás iránt érzett szenvedélyünk megélésébe is. Ahelyett pedig, hogy a másik szemére hánynánk, hogy már nem adja meg nekünk azt, amit a kapcsolatunk elején, beszéljünk inkább a saját érzéseinkről, a saját szükségleteinkről úgy, hogy figyelembe vesszük a másik szükségleteit és igényeit is.